A minap olvastam az egyik német hírportálon, hogy Észak-Rajna-Vesztfália egyre inkább kezdi komolyan venni a kiutasításokat és ennek "áldozatául" esnek például albán családok is. A cikkben egy kiutasított család történetét írják le, amikor is hajnalban minden előzetes bejelentés nélkül megjelent a rendőrség és összecsomagoltatta a korábban jogerősen kiutasított családdal a dolgait és nemsokára már úton voltak hazafelé, Albániába. A gyerekek még csak el sem tudtak köszönni az iskolából, óvodából.
Ma olvasom a focus.de-n (egyik kedvenc bulvársajtó forrásom, a bild.de szintjére azért már nem alacsonyodom le), hogy az egyik szír "menekült" családot képekkel illusztrálva elkísérték az osztrák határtól a passzaui vasútállomásig, és a szír leányzó nem ilyennek képzelte el az első napját Németországban. (Csak mellékesen írom le, amikor én is megérkeztem Németországba 13 évvel ezelőtt, nem olyan volt, mint amilyennek elképzeltem.)
Olyan szívesen elmondanám az összes menekültnek, függetlenül attól, hogy melyik országból érkezik: egy óriási átverés áldozata vagy. A német politika átverésének az áldozata vagy és leszel. Ha a helyedben lennék, nem is gondolkoznék azon, hogy egyáltalán Németországba jöjjek.
Miért? Mivel csak ugyanolyan menekült státuszt fogsz kapni, mint az első bekezdésben leírt albán család, akit olyan gyorsan elszállítottak innen, miután a német politika biztonságos országnak minősítette a hazájukat, hogy köpni-nyelni nem tudtak. Mit ér az, hogy mindenedet feladod abban az országban amiben felnőttél, hogy majd kitoloncoljanak pár év múlva, amikor Szíria egyes területein nyugalom honol? Soha nem lehettek a német társadalom teljes jogú tagjai, a diplomád, az iskolai végzettséged nem ér semmit itt, ki vagy szolgáltatva a német bürokráciának, nem érted azt a nyelvet, amit az itt lakók beszélnek, az emberek többsége közönyös lesz majd veletek szemben, szinte már senkit nem érdekel, hogy milyen körülmények közül jöttök, ugyanúgy el fog nézni felettetek a legtöbb ember, mint ahogy a budapesti aluljáróban már észre se veszem a több rétegnyi takaró alatt megkuporodó hajlkétalanokat. Egyre többen fognak majd dühöt érezni irányotokban, mert valahonnan el kell venni a pénzt, ami az eltartásotokra szükséges. A párizsi események óta, ha egy sötétebb bőrű ember megjelenik valahol, mindenki összerezzen és minden lépését követik, mert félnek. Ilyen országban akarsz élni menekültként? Én biztosan nem szeretném az életemet egy ilyen helyen leélni...
Dühöt érzek a német politikával, Merkel menekültpolitikájával szemben is. Az egyik kezével ad, míg a másik kezével elvesz. Csak ezt a menekültek nem tudják. Ők még mindig azt hiszik, ha bekiabálják Merkel nevét, az minden problémájukra megoldást jelent. Sajnos Merkel neve és a menekült kifejezés itt Németországban is olyan szitokszóvá alakul át lassan, ami semmi pozitívat nem jelent, hanem egyenlő lesz a közönnyel, elutasítssal, dühvel, csalódottsággal. Midkét oldalon: a menekültek és a német társadalom részéről is.